Felhasználás: Mártások, sütemények, gyümölcsös
ételek, olasz területen: sült és párolt húsok
Az egyik legaromásabb, legintenzívebb illatú, csípős
ízű fűszer, amely nélkülözhetetlen különféle befőttek, kompótok és lekvárok
készítéséhez, egyes mézes süteményekhez és különféle italokhoz.
Molucca, azaz a Fűszer-szigeteken (Indonéziához
tartozik) szegfűszegfa ültetésével volt szokás a gyermek születését ünnepelni.
Ha a fa szépen fejlődött, jó jelnek vették és a gyermek szegfűszeg nyakláncot
viselt, hogy védje a rossz szellemektől és a betegségektől.
A kínaiak nagyra becsülték gyógyító hatását és a
császár felkeresőktől elvárták, hogy szegfűszeget rágcsálva illatosítsák leheletüket.
A szegfűszeg 12 m-es magas fa ki nem nyílt
virágbimbója, egyenként szedegetik le kézzel.
A virágok aprók és gyönyörű karmazsin-, vagy
bíborvörös színűek.
Sok fűszerkeverékben szerepel, köztük a híres kínai
ötfűszer-keverékben, a keleti curry-porokban, európai savanyúság -, sütemények
fűszerkeverékeiben.
Klasszikus szószokba, főtt sonka ünnepi díszítésébe,
köretébe, hal, baromfi, vad főzőlevébe szokás tenni.
Különösen kötődik az almához. Világszerte használják
pudingokba, süteményekbe, gyümölcskenyerekbe.
Orvosi felhasználása: A bimbókon kívül a levelekből,
szárakból is nyerhető illóolaj, mely fertőtlenítő és tartósító hatása miatt
fogkrémekben, szájvizekben, garatöblítőkben megtalálható. Segíti az emésztést.
Enyhíti a fogfájást, ha a fájó fogra illóolajba mártott gézt szorítunk.