Felhasználás: Húslevesek, mártások, tészták,
sütemények, rizottók (helyettesítője a sáfrányos szeklice)
A világ egyik legdrágább fűszere, amely nem más, mint
egy virág bibéje. Főként színezésre való, nagyon kis mennyiség is elég belőle.
A sáfránnyal színezett húsleves színe csodálatos aranysárga. Szokás még rizst,
sajtot, vajat is színezni vele. Van egy jóval olcsóbb, magyar változata is,
amely ugyancsak ételfestésre és színezésre való, ez pedig a sáfrányos szeklice.
Neve arab eredetű, sárga- ez a jelentése, ilyen a
buddhista szerzetesek öltözékének színe.
Rendkívül drága, 20 000 virágot kell leszedni, hogy
bibéjükből 450 g sáfrányt kapjunk.
Nagy becsben tartott festék, fűszer és orvosság az
ókor óta. Az egyik különc római császár állítólag sáfránnyal illatosított
vízben fürdött.
Az igazi sáfrányszálak finomak, élénk narancsvörösek.
Ha a szálakon világos foltokat látunk, akkor az, hamisítvány.
Tartós, határozott íze van, de ne használjunk belőle
sokat, mert az ételnek orvosság íze lesz.
Az indiai ünnepi piláfot sáfránnyal illatosítják, ahogyan
a földközi-tengeri rizsételeket is, kivált a spanyol paellát és a milánói
rizottót is. A híres francia hallevesbe - a bouillabaisse-ba is tesznek
sáfrányt.
Széles körben használja az édességipar, pudingok
fontos kelléke. Alkotóeleme a Chartreuse-likőrnek.
Festékek, parfümök gyártásában jelentős a szerepe. A
sáfrányt sok mindennel helyettesítik. Indiában gyakran a kurkumát nevezik
sáfránynak.
Orvosi felhasználása: Nyugtatóként, görcsoldóként
használták és használják. Egyes kultúrákban szerelmi ajzószerként tisztelik.