Felhasználás: Mártások, saláták, húsok,
körözöttek, magyaros fogások
A magyar konyha egyik legjellegzetesebb fűszere, amely
származását tekintve nem is magyar növény. A paprika eredeti őshazája Közép- és
Dél-Amerika. Hazánkban a XVII. század óta termesztik. A paprika számára
olyannyira kedvező az éghajlat Magyarországon, hogy sokkal jobb ízű az itt termesztett,
mint a bárhol másutt a világon termő testvérei. (Egyedül talán csak a spanyol
paprika kelhet versenyre vele.) Különösen a szegedi és a kalocsai fajta tett
szert világhírre. Van csípmentes, csípős, félédes, édesnemes és rózsafajta. A
piros fűszerpaprika a húsos bogyók csonttá szárított őrleménye, amit fénymentes
és hűvös helyen tárolva, alaposan (lehetőleg légmentesen) lezárva nagyon sokáig
használhatunk anélkül, hogy minősége jelentősen megváltozna. Olyan sokféle étel
nélkülözhetetlen fűszere, hogy felsorolni majdnem lehetetlen. A magyar konyha
világhírű ételei: a halászlé, a paprikás csirke, a lecsó és a paprikás-tejfölös
mártások bőven tartalmazzák e fűszerünket. Ha azonban valaki nem tanulja meg a
paprikával fűszerezés fontos szabályát, keserű ételt fog készíteni. A következő
módon bánjunk a paprikával: felhevített zsiradékra szórjuk, majd azonnal
lehúzzuk a tűzről, és rögtön elkeverjük. A paprikapor zsírban oldódik, ezért az
elkeverés után a paprikaszemcsék szétesnek. Ha a zsiradék nem elég forró, akkor
a paprika nem oldódik kellőképpen, szemcsés marad. Ha viszont nagyon forró a
zsiradék, akkor megég, és keserű lesz. Ezután ráöntünk 2 evőkanál vizet, azzal
is összekeverjük, majd újra visszatéve a tűzre, már bátran folytathatjuk a
sütést-pirítást a rátett hússal vagy egyéb nyersanyaggal.