Sok receptben találkozni már a galambbegysalátával, de
én még sohasem kóstoltam.
Nem is láttam még piacon, zöldségesnél, vagy egyéb
helyeken. Ha nálunk is egyszerűen termeszthető, akkor változatosabbá tehetjük a
gyorsan összecsapott zöldsalátáinkat.
A madársaláta vagy galambbegysaláta (Valerianella
olitoria és Valerianella locusta) mindenfelé vadon terem Európában, néhol
termesztik is. Igen népszerű Franciaországban, Németországban és Észak-Amerika
keleti partvidékén.
Egynyári növény, hosszúkás, élénkzöld levelekkel,
amelyek kitartanak még a hó alatt is.
Az év minden szakában vethetjük, kötött, tápdús földbe.
A sorokat 10 cm távolságra húzzuk egymástól, és ritkításnál a növénykék között
is hagyjunk 10 cm-t. Amit ritkításkor kiszedünk, már fogyaszthatjuk is. Néhány
héten belül elérik teljes magasságukat (15 cm). Ne várjuk meg, hogy
virágozzanak, mert az elöregedett növények levele szívós lesz, és kissé
kesernyés.
A zsenge levelek íze kellemesen csípős.
Önálló salátának is alkalmas, vagy kísérőnek egy sor,
hasonlóképpen csípős csemege mellé, a retektől a rokfort sajtig.