Felhasználás: Mártások, ételek színezése
Marco Pólót igen izgatta a D-Kínában felfedezett
növény: "Van itt egy zöldség, amelyben megvannak a valódi sáfrány
tulajdonságai, az illata és a színe is, mégsem igazi sáfrány."
A hinduk nagyon tisztelik, és a termékenységgel hozzák
kapcsolatba, esküvőkön a vőlegény kurkuma-pasztába mártott megszentelt fonalat
köt menyasszonya nyakába.
Malajziában születés után ezzel kenik be a
köldökzsinórt, nemcsak azért, hogy elűzze a gonosz szellemeket, hanem azért is,
mert fertőtlenítő hatású.
Gyökere robusztus, hasonlít a gyömbérhez, mellyel
rokonságban is van. Borsos aromája van enyhe faízzel, kissé kesernyés az
utóíze.
Amikor a recept sáfrányt ír, egyesek kurkumát
használnak helyette, ez azonban nem helyettesítheti a sáfrány jellegzetes ízét.
Az indiai konyha mégis - az ára miatt - a hétköznapokban ezt használja.
Currykban, csatnikban, savanyúságokban szerepel,
kivált a mustáros-ecetes savanyúságokban, valamint rizs- és zöldségételekben.
Festékként való felhasználásáról már Kr. e. 600-ból
származó asszír recept ír. Ma is festenek vele gyapjút és selymet.
Az élelmiszeriparban ehető festékként használják fel
sajtok, likőrök, vaj színezéséhez.
Orvosi felhasználása: Emésztést segítő szer, az ázsiai
országokban máj- és gyomorbajok kezelésére használják.
Cukros tejben főzve állítólag jó a meghűlés ellen.