Felhasználás: Levesek, saláták, főzelékek, sültek,
körözöttek, káposztás, burgonyás, sajtos és túrós ételek
Csípős, erős ízű fűszer, amelyet igen sokrétűen
alkalmaznak. Sós süteményeket, szendvicskrémeket, sajtokat, leveseket,
főzelékféléket, káposztát, kolbászféléket ízesítenek vele. Van olyan étel,
amelybe a magot egészben tesszük, és van, amelybe csak a mag főzetét keverjük.
Olyan étel is van, amibe pár szem összetört (vagy finomra őrölt) magot
keverünk. A kömény gyógyhatása közismert, felfúvódást gátló hatása miatt
csecsemőknek is adható a belőle főzött tea.
A petrezselyem rokona.
A kömény története hosszú és izgalmas.
Bizonyított tény, hogy az egyiptomiak már 5000 éve
ismerték. A piramisokban is megtalálták. A bibliában szó esik a kömény bottal
való csépeléséről, ezt a gyakorlatot a Földközi-tenger keleti vidékeinek
eldugott tájain ma is követik. Theophrastus, görög filozófus és botanikus
szerint "a köményt vetés közben szidni és becsmérelni kell, ha szép és bő
termést akarunk". Az ókorban a kömény a kapzsiság és az aljasság jelképe
volt. Különös, de a középkorra fordult a kocka, immár a hűség jelképének tekintették.
Erős, fűszeres, kissé édeskés aromája, kissé
kesernyés, csípős aromája van. Ha a magot őrlés előtt kissé megpirítjuk, a
dióhoz hasonló íze lesz.
Az erősen fűszerező konyhák szeretik, pl. az indiai,
közép-keleti, észak-afrikai és a mexikói. A legtöbb indiai fűszer
nélkülözhetetlen alkatrésze.
Orvosi
felhasználása: Emésztést elősegítő keverékek alkotórésze.
A parfümipar is használja.