Felhasználás: Mártások, sütemények, angolos húsok,
hús-, bab-, krumpli- és gyümölcslevesek
Sajátos illatú, csípős, kesernyés fűszernövény, amely
tulajdonképpen a növény gyökere. Emésztést serkentő hatása következtében
előszeretettel fűszereznek vele bizonyos nehezebben emészthető, zsírosabb
sülteket. Angolosan készített húsok, levesbe való gombócok és gyümölcsös ételek
remek ízesítője, de cukrászkészítményeknél is használják. A kínai és a
távol-keleti konyha alapfűszere. A gyömbérrel ízesített üdítő ital és a
gyömbérsör jellegzetes íze miatt nagyon kedvelt.
Fűszerként hosszú, dicsőséges históriával rendelkezik.
Indiából vagy Kínából ered, először Kr. e. 500-ban említi írásaiban a nagy
kínai filozófus - Konfuciusz.
Arab kereskedők hozták Görögországba és Rómába, s igen
valószínű, hogy a római hódítókkal került át Britanniába.
Ha megkóstoljuk a frissen felvágott gyökeret, kissé a citromra
emlékeztet és üdítően csípős. Állítólag a jamaicai gyömbér a legízletesebb.
A friss gyökér igen kedvelt minden gyorsan pirított
fogásban és currykben. Reszelt, aprított gyömbért tesznek pasztákba, párolt
fogásokba, nyers salátákba. Savanyított vagy konzervgyömbért kínálnak
étvágygerjesztőnek, ezt használják pikáns fogásokban is.
Minden húsféléhez - haltól a vadig - használatos.
Páclevek szinte nélkülözhetetlen kelléke.
Fontos különböző hagyományos nyugati tésztákhoz is,
amilyen a gyömbérkalács, gyömbéres keksz, a német Pfefferkuchen.
Híres a gyömbérsör és a gyömbéres bor is.
Illóolaját a parfümgyártásban hasznosítják.
Orvosi felhasználása: VIII. Henrik állítólag
gyógyszerként használta, hiszen a gyömbér segíti az emésztést, tisztítja a
látást, jót tesz az öregedés ellen és az ízületeknek. Állítólag javítja a rossz
vérellátást, ital formájában segít a köhögésen, az influenzán és tengeri
betegség ellen is jó.
Keleten gyömbért rágnak, hogy elriasszák a rossz
szellemeket.