Felhasználás:
Sütemények,
gyümölcslevesek, rizs- és tojásételek
Egy Ceylonban (Sri Lankában) honos, jellegzetes fa
ágairól lefejtett héjkéreg, amely jellemző illatú, édeskés és csípős ízű,
ugyanakkor fanyar. Darabokra vágva vagy púderfinomságúra őrölve használják.
Különféle almás sütemények, mézeskalácsok, piskóták, fánkok és kompótok,
befőttek, mártások, valamint forralt bor fűszerezésére való.
Régóta összefüggésben áll az áldozat és a gyönyör ősi
szertartásaival. Az ősi Egyiptomban a fahéjat balzsamozásra használták. Egy Kr.
e. 1489 körüli gyönyörű fáraónő által építtetett templomon talált hieroglifák
szerint az uralkodónő hajókat küldött a mai Szomáliába, hogy hozzanak fahéj,
tömjén és mirhafákat. Az Ótestamentumból mindvégig az derül ki, hogy a fahéj
drágább volt az aranynál. Néró császár állítólag dührohamában megölte a
feleségét, majd megbánása jeléül megparancsolta, hogy az asszony temetésén
égessenek 1 évre való fahéjat.
Világszerte számtalan ételhez használják.
Egészben teszik a fahéjrudat a sütőtálba a sültekhez.
Rizsfogásokhoz, forralt borokhoz és puncsokhoz,
gyümölcsszirupokhoz használják.
Mexikóban a forró csokoládét ízesítik vele. A
különféle süteményekhez, piskótákhoz őrölt fahéjat használunk.
Orvosi felhasználása: Stimuláló, vérzéscsillapító,
emésztést szabályozó szer. A hosszú, sötét, illatos leveleiből olajat
sajtolnak, melyet az illatszeripar hasznosít.