Felhasználás: Saláták, főzelékek, főtt zöldségek,
halételek, sütemények
Kellemes, ánizsra emlékeztető, édeskés, kissé csípős,
aromás fűszernövény, amely különféle halételek, marinádok, páclevek, sütemények
és likőrök fűszerezésére való, ám csak nagyon kis mennyiséget szabad az ételbe
tenni, mert túladagolása esetén az étel keserűvé válhat.
Sok indiai fűszerkeverék elmaradhatatlan tartozéka.
Ánizzsal helyettesíthetjük.
Ezt a növényt biztosan nem fogjátok kirándulás közben
begyűjteni, hacsak nem hipermarketbe mentek hétvégenként a családdal.
Az édeskömény (Foeniculum vulgare) erősen ánizsillatú
növény, őshazája Dél-Európa, de a trópusokat kivéve szinte mindenütt
megtalálható.
Különleges vállfaja a firenzei vagy gumós édeskömény,
amely gumót képező megvastagodott levélnyeleivel zöldségfélének számít. Enyhébb
az íze, mint a közönséges édesköményé, kitűnő saláta készül belől, más
salátának való növényekkel vegyesen, illetve különféle fűszernövényekkel
ízesítve.
Jól illik a sajtok mellé is.
Mindkét fajta, évelő és magról könnyen szaporítható.
Magassága eléri az 1-2 métert, de a bőséges lombhozam
érdekében helyes, ha visszavágjuk. Ha hagyjuk megnőni, nyár derekán nagy, sárga
ernyővirágzatokat hoznak, és rengeteg magot érlelnek.
A firenzei gumós édeskömény termesztése valamivel több
gondozást igényel. Tápdús földre van szüksége, és amikor a gumója kezd
kifejlődni, fel kell töltenünk földdel.
Szárát megszárítják, és Provence-ban például a
parázsra szórják, hogy illata átjárja a roston sütött tengeri süllőt vagy
pérhalat.