Felhasználás: Levesek, főzelékek, húsételek,
mártások, saláták, öntetek, pácok
A legismertebb és a legelterjedtebb fűszer a világon.
A fekete bors a növény éretlenül leszedett és megszárított termése. A fehér
bors az érett termés leáztatott és ledörzsölt héja nélküli borsszem, amelynek
színe egészen világos. A zöld bors és a rózsaszín (vagy piros) bors ugyancsak
különböző érési fokokban leszedett termés. Mindegyiknek más és más az íze, más
a csípősségi foka, az illata és a zamata. Étvágygerjesztő hatása közismert,
azonban nagyon kell vigyázni az adagolásával, mert nagyobb mennyiségben káros a
gyomor nyálkahártyájára. Izgató hatása miatt egyes betegségekben szenvedőknél
tilos a használata. Nemcsak az ételkészítés folyamán, hanem a tányéron is
szokás borsozni az ételt. Majdnem mindenfajta húsétel, mártás, gomba
elengedhetetlen fűszere, de rendkívül intenzív aromája és íze miatt csak
módjával használjuk!
A fűszerek királya, a világ egyik legrégibb és
legkedveltebb fűszere. A tengerészek elsősorban a borsot kutatva indultak
egykor Kelet felé. Volt idő, amikor értékesebb volt az aranynál. Elsőként a
rómaiak ismerték fel az uralkodó széljárások és a monszunok szerepét a
hajózásban, így biztosítani tudták e nemes fűszer állandó utánpótlását
D-Indiából.
Alexandriát az Európa és Ázsia közti kereskedelem
legfőbb kikötőjévé fejlesztették, hatalmas raktárakat építettek a bors
tárolására. A város egyik kapujának Bors kapu volt a neve.
Róma ostromakor a gótok királya 3000 fontnyi borsot,
aranyat, ezüstöt követelt váltságdíjként - a rómaiak vonakodva ugyan, de
megadták, a gótok mégis kifosztották a várost. A középkorban becses
fizetőeszköz lett, a hozományt, az adót, a bért gyakran fizették borsban.
A Fűszer-szigetekért olyan nagy nevek indultak, mint
Marco Polo, Kolumbusz, Vasco de Gama, Magellán, Drake, akik átkutatták a Földet
borsért és a többi fűszerért, melyek megszerzésétől hatalmas vagyont reméltek.
Borsfajták
Fekete bors
A zöld bogyókat gyékényen szárítják a napon, napjában
többször átgereblyézik egy héten át, míg ráncosak és feketék lesznek.
Fehér bors
A piros és narancsszínű bogyókat zsákokba csomagolják,
1 hétig lassan folyó, vízben áztatják. Ettől a külső héjuk lerothad, ezt
ledörzsölik a magról.
Zöld bors
A zöld bogyókat páclébe, ecetbe teszik. Jól illik
vadakhoz, kacsához, tejszínes mártásokhoz, cserépben sült ételekhez. A thai
konyha kedvence.
Hosszú bors
A görög-római korban közkedvelt volt. Ma már
őshazájában, Indiában se nagyon terem.
Kubéba bors
Vadon termő kúszónövény éretlen termése. Akkora, mint
a borsszem, de "farkincája" van. Bioboltokban állítólag néha lehet
kapni.
A borsot édességekhez is használják: gyümölcsös és
gyömbéres kalácsokba, süteményekbe teszik, néha igen nagy mennyiségben, de
friss gyümölcsöt is fűszereznek vele.
Próbáljuk ki: friss ananászt enyhén megborsozunk,
sózatlan vajban átsütjük, rummal flambírozzuk.
A friss eper meghökkentő élményt nyújt, ha meghintjük
borssal, majd tejszínhabot teszünk rá. Az édes érett füge megborsozva
kecskesajthoz fantasztikus.
Orvosi felhasználása: Étvágyjavító, szinte mindenre
használják - bénulástól a fejfájásig.
K-Afrikában él az a hiedelem, hogy aki borsot eszik,
nem csípik a szúnyogok.