Felhasználás: Pácok, mártások, főzelékek, sertés-
és vadhúsok, rostonsültek, vadpástétomok, káposztás ételek
Nagyon aromás, kissé kesernyés, zamatos, csípős ízű.
Savanyú káposztaételek, saláták, marinált halételek, vadpástétomok, páclevek
ízesítésére való. A pálinkafőzésnél is lehet szerepe.
A borókafáról régóta él a hiedelem, hogy a bajban
lévők barátja és oltalmazója. Ótestamentumi részletekben szerepel, mint menedék
és a kisded Jézust egy borókabokor ágai között rejtették el, amikor a Szent
Család Heródes elöl menekült. A borókát ezért Szűz Máriának szentelték,
Olaszországban ma is borókaágat tesznek az istállókba, pajtákba. A középkorban
borókaágat akasztottak az ajtó fölé, hogy távol tartsa a boszorkányokat, és úgy
hitték, hogy az elégetett borókaág megvéd a kígyóktól.
Az elharapott bogyónak először gin, majd terpentin íze
van.
Gin, likőrök, gyomorkeserűk és a svéd sör gyártásánál
használják.
Finoman fűszerezi a vadszárnyasokat, más vadhúsokat,
de a sertést, bárányt, a sonkát és pástétomokban is kiváló.
Néhány szem törött bogyót tehetünk a karácsonyi
süteményekbe, a pudingokba. Jól illik az almához - az almás rétes, almatorta
különösen finom ízt kap kevés törött bogyótól.
Erőteljes fertőtlenítőszer, használják illatszerekhez
és rovarirtókhoz is.
Orvosi felhasználása: Azt tartják, hogy serkenti a
vérkeringést, fiatalítja az öregeket. Kezelnek vele kólikát, reumát,
kígyómarást.