Dél-Európában vadon nő a borágó (borago officinalis)
és a római légiók nyomában észak felé is elterjedt. Meszes talajon ma már a
legtöbb európai országban megtalálható.
Egynyári növény, magról szaporítható. Kora ősszel,
vagy tavasz derekán vessük jó vízáteresztő, lehetőleg meszes vagy homokos
talajba. A palántázást nem jól tűri, inkább ritkítsuk a vetést, 40 cm-es
közöket hagyva. A kifejlett növény elérheti a 90 cm-es magasságot és elszórja a
magját.
Szívesen látogatják a méhek, így a beporzásban is nagy
szolgálatot tesz.
Fekete közepű, gyönyörű mélykék virága valamikor a
hímzésminták kedvelt motívuma volt.
Ez az ehető virág ma a salátákat díszíti, illetve
kandírozott formában a tortákat.
Zsenge leveleinek némiképp az uborkáéra emlékeztető
üde íze van: különféle italokat ízesítenek vele. A borágót mártásnak is
elkészíthetjük, ugyanúgy, mint a sóskát, illetve ezzel a mártással színezhetjük
a kifőtt tésztát, vagy a bele való tölteléket. Nemcsak az ízével teheti
érdekesebbé a vegyes salátákat, hanem zsenge szürkészöld leveleivel; például
igen hatásos krumpli salátában.
Közeli rokona a fekete nadálytő, amivel akár
helyettesíthetjük a borágót.