Felhasználás: Mártások, sütemények, pudingok,
gyümölcslevesek, édes rizsek, keleten: főzelékek
Illatos, barna színű termés, erős, édesen aromás ízű.
Gyógyhatása miatt emésztést serkentő, epe- és bélbántalmak elleni szerként is
használják. Gyógycukorkát, különféle édességeket fűszereznek vele. Vörös
káposzta és némely italféle ízesítésére is használják.
A petrezselyem rokona. A Földközi-tenger vidékén, az
egykori Levante területén őshonos. Az ókori Egyiptomban már jól ismerték. A
rómaiak tudták róla, hogy segíti az emésztést, ezért a gasztronómiai orgiák
után speciális ánizsos süteményt szolgáltak fel.
Legalább annyira fűszeres ízű, mint az ánizskapor.
Elsősorban pikáns és édes ételekbe teszik az indiaitól
a kevésbé fűszerező konyhákig. Gyakori a hallevesekben, kenyérfélékben (főleg
rozskenyér), süteményekben, cukorkákban.
A közkedvelt, ánizsos italfélék közé tartozik a
francia Pernod és Ricard, az Anisette likőr, a spanyol ojen, a török raki, a
görög ouzo, az arab arrak és a bolgár masztika. Illatszeripar, szappangyártás
egyik alapanyaga.
Orvosi
felhasználása